6. Fejezet.-Költözés.

Eltelt már egy hónap,mióta itt élek.Nem izgat a múlt,hogy mi van abban a világban amit eddig valósnak hittem.Megszoktam az itteni létet..talán...De már nem bírom tovább...A mindennapok Kyle mellett egyre szörnyebbek.Minden időnket együt töltjük,mint két barát,vagy annál inkább testvér. Számomra pontosan ez okoz gondot. Ahogyan égszínkék pillantása nap mint nap megbabonáz,gyakran könnyek szöknek szemembe,szívem egyszerre kényszeresen,nehezen,mégis vadul verdes. Elbűvölő,hű társam e pillanatokban is őrzi testem.De szellemem és lelkemet képtelen megnyugtatni.Rájöttem,el akarok menni,még is ittmaradni.Nem húz magához a múlt világa,a jelené egyenesen taszít.A szerelem érzése napról-napra csak fájdalommá alakul.Tudom,bárhova is tartok,Felhő húséges barátom lesz,ki támogat,s segít a bajban.Éjfélre járhat,már mindenki alszik.Itt a megfelelő alkalom.De hová mehetnék?

Összepakoltam hát egy lenvászon rongytáskába (amit Maria varrt nekem,ahogyan minden ruhámat) amim van.A régi fésűm,amit a múlt világa velem,vagy tán utánam,ruháim,a pokrócom (ez az egyetlen ami hiányzik...a pihepuha selyempaplan) ,némi hideg élelmet,amit épp találtam;bogyókat,frissen sült...a mai napig nem tudom a nevét,de hasonlít a kenyérhez...talán még maradt egy kevés vadhús is,amit ugyan eddig nem szívesen ettem meg,de szügség esetén jól jöhet,meg aztán Felhőre is gondolni kell...A táskával a nyakamban felültem barátom selymesen puha hátára,melynek illata még mindíg elbódít,s megindulunk a sötétségbe.Deja Vu érzésem volt. Ezúttal sem tudom merre,meddig tartok.Csak annyit,muszáj eltűnnöm.A sötét erdő sok félelmet rejt,hiába ismerem minden szegletét. Órákon át tartunk a semmibe.Megint kezdem magam egy teljesen más világban érezni. Már pirkad. Körülöttem hegyek,s a völgyekben füves puszták.Rengeteg farkas.Érzem,a vérnyomásom zuhan...Maria mesélt nekem a farkasok hegyéről.Azt mondta veszélyes,s hogy soha ne merészkedjek oda,de hogy miért azt elárulni nem akarta.Másnap Hope-tól tudtam meg az igazat.Maria régi nagy szerelme,aki az életét jelentette...Odaveszett a farkasok hegyén.Most felfelé megyünk,a hegyre.A csúcs felé közeledve egyre több farkast látok.Kezdtem megérteni Felhő olyakori eltünéseinek okát.A csúcson egy apró oduban egy gyönyörű teremtés.Ha nem lenne felhő,azt mondanám,a legszebb.Bronzos-aranyszín bundája bájosan meg-megcsillan a napfényben.Fekszik.Alszik tán?.Lemásztam barátomról,és közelebb merészkedtem.Nem féltem semmiféle farkastámadástól.Megbíztam felhőben.Ahogy közel értem elámultam. Az a farkas bámulatba ejtően gyönyörű volt.Egy gyönyörű arany csengőcskéhet hasonlítható a színe,tehát már el is neveztem.Bells.Szóval elámultam.Bells hasánál öt apróság.Kettő arany,2fehér,és egy,aki a lehető legfurcsább módon a holdhoz halonló ezüstös színben ragyog.Szerelem volt első látásra.Ugyan az az érzés,mint amikor előszor láttam felhőt.Társam látszólag fáradtan lekucorodott,én mellé,s ebben a pillanatban nyomott el az álom.

5. Fejezet-Kyle ébredése.

Csak köhögött és fulldokolt.Nem tudtam mit tegyek,hát szóltam Maria-nak.Beszaladt egy tál vízzel és megitatta a fiút,aki közben kinyitotta,ragyogó égszínkék szemeit.Elvesztem benne.Annyira lélegzetelállító és lenyűgöző tekintete volt,mely egyből rám szegeződött.Rögtön el is vörösödtem.Furcsán nézet..Olyan..."Ki lehet ez?" pillantással.Maria elmagyarázta,,hogy ki vagyok,honnan kerültem ide.Csak valami morgást hallottam tőle.


-Légy kedves!-szólt Maria intő hangján.
-Ismerem a fajtát...a legenda igaz?.-forgatta gyönyörű szemeit.


Maria bólintott,és kiment.Félénk pillantásokat vetettem a fiúra,aki látszólag próbált kedves lenni,több-kevesebb sikerrel.


-Mit bámulsz?-vigyorgott elégedetten.
-Semmit,bocsánat-pirultam el...Mi történt veled?
-Semmiség-válaszolt unott hangon.Csak a farkasok nem bírnak el a medvékkel...
-Megtámadott egy medve?-csodálkoztam
-Három-hallottam kényszeredett válaszát.


Sírva rohantam ki a kunyhóból.
Csak futottam és futottam,majd leültem egy fához,és keservesen sírva fakadtam.Nem tudtam miért.Szorító érzésem volt.Mintha valaki marcangolta volna a szívem.


-Tudod,hogy a szüleim hogyan találtak egymásra?-hallottam újból a hangját.
-???-néztem hátra csodálkozva.
-Willow az apám megálmodta , hogy Hope eljön az életében,és amikor először meglátta már szerelmes volt belé.
-Kérlek most hagyj békén.-morogtam.
-Ez érdekes nem?.
-Nagyon...
-Mi a baj?
-Menj már el Kyle.


Azzal otthagytam.Szívemben egyre erősödött a fájdalom,mert amit mesélt,azok az én érzéseim.Talán lehetséges ,hogy Ő is így érezzen?Annyi megválaszolatlan kérdés volt bennem.De felvidított a gondolat,hogy az idő mindenen segít...
Éjjel mentem vissza a "táborba",mikor Kyle már aludt.Én viszont egész hajnalig nem tudtam.Akkor is csak 1 órát.
Másnap Kyle keltett.Elhívott egy sétára.Amint elindultunk a szívem vadul verdesni kezdett.Látszólag tudta mi történik,mégis furán,értetlenül nézett rám.


-A te fajtád olyan érdekes számomra.-jegyezte meg magának.
-Mi?Mi az hogy...fajtám?!.-förmedtem rá.
-Bocs..nem arra gondoltam.Ez a haj,a fura festék az arcodon,mindig tökéletes..Ez a mi világunkban soha nincs így.
-Nem vagyok tökéletes.Miért látsz annak?
-Azt látom hogy mindig arra törekszel,hogy az légy.
-Nem igaz.Ez nálam egyszerűen mindennapos volt.
-Értem...Mi jó barátok lehetnénk...
-Barátok?
-Miért mi más?-vigyorgott.
-Igazad van...-próbáltam egy erőltetett mosolyt..




Amint visszaértünk én szokás szerint kimentem az erdőbe,de ezúttal Felhő is velem tartott.Leültem,folytak a könnyeim..Még mindig nem értem magam..Nem is ismerem,de ha elveszíteném,azt nem élném túl..


"Barátok." Ez a szó rettenetesen fájt.Nem akarok a barátja lenni...Mindent meg fogok tenni,hogy együtt lehessünk.

Még mindig a régi én... (kiegészítő fejezet.)

Így a második napom után feltört belőlem a régi énem. Hogy hogy néz ki a hajam,sminkem,ruhám.Furcsáltam a dolgot... Amikor lefeküdtem otthon aludni,határozottam emlékszem,hogy a kis Triumph Selyemhálóingem volt rajtam.Mikor idekerültem,akkor pedig egy farmer,buggyos felső,bőrdzseki,bőrtáska összeállítást viseltem.Amint ez eszembe jutott,gyorsan a táskámhoz kaptam.Ha benne van a szokásos megmentőcsomagom,már jobban érezhetem magam. Gyorsan feltúrtam az egészet.A mobilom nem volt benne,mert azt úgy emlékszem a fürdőkád mellett hagytam...Amit találtam az egy hajkefe,egy fekete szemceruza,tükör,alapozó és rágó volt.Már ettől jobb kedvem lett.Gyorsan előkaptam a tükröt és a hajkefét,és helyrehoztam a fejemen éktelenkedő szénaboglyát. Furcsa módon ezek után a szemceruza nem a szememre került...öntudatlanul is Kyle nevét irkáltam fel a kezemre.Mióta álmomban láttam csak Ő jár az eszemben.Gondolataimban mélyen elmerültem,de egy idő után az jutott eszembe,hogy én kint alszom a szabad ég alatt 2 napja.Nyilvánvalóan Maria megérezte,mit gondolok,mert azon nyomban megjelent mellettem,és saját kis vályogháza felé mutatott...


-Itt lesz hely mindkettőnknek.-mondta szelíd,barátságos hangon.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.


Azzal bevezetett apró lakhelyére,ahol két kis szalmából eszkábált ágy volt.Mellette tiszta...ruhának nevezhető valami.Furcsa módon nem érdekelt,hogyan néz ki.Ösztönösen lementem a folyópartra,megmosakodtam,és magamra öltöttem új szerzeményem.Kényelmes volt.Kicsit úgy tűnt,mintha indián jelmez lenne,de tetszett.Szőke fürtjeimet befontam.Senki nem találta volna ki,hogy nem közülük való vagyok.
Titkon benéztem a másik apró házba ( 4 volt egymás mellett.) s ott feküdt Kyle,még mindig eszméletlenül.




Hirtelen elkezdett köhögni,fuldokolni,s a szívem majd szétesett...

4.Fejezet-Farkasok.

Miközben a többiek tanakodtak,egy fontos kérdés jutott eszembe...


-Héé!Felhő az egyetlen farkas aki veletek él?.-kérdeztem megint az álmomra utalódva.
-Nem.Ott van még Ilo és Quinn.-válaszol Hope,látszólag nem értve mit akarok ebből kihozni.
-Milyen színüek?-kérdeztem.
-Mindketten koromfeketék.
-Akkor ha megtudjuk ők hol vannak,rátalálunk Kyle-ra.
-Ezt hogy érted?-csodálkozott Carmen.
-Egymást követő három napon álmodtam,hogy idekerülök.Mikor ezen a helyel először álomra hajtottam fejemet,azt álmodtam,hogy egy angyalarcú fiú,kinek személyleírása tökéletesen egyezik Kyle-éval,eszméletlenül fekszik a sárban,mellette két fekete farkas ül.


Láttam,hogy Hope-t és Willowot a szívroham kerülgeti ezért próbáltam a dolog pozitívumát bemutatni nekik,hogy ha megtaláljuk Ilo-t és Quinn-t,meglesz Kyle is.
Ebben a percben hangos farkasvonyítás szűrődött ki a fák sűrűjéből.Az egész nép futásnak eredt a hang irányába,kivéve Mariát és engem.


Alig telt el egy óra,megláttuk őket.Elől a két farkas,vagyis mostmár hátom,mert hozzájuk csatlakozott hőn szeretett Felhőm is.Mögöttük Willow,John és Tyler hozza az eszméletlen fiút.Mögöttük a három nő.Ahogyan visszaérkeztek,Hope vizet és rakarót hozott,May elment megnézni a négy csemetét,Carmen ottmaradt Kyle-val. Még eszméletlen állapotában is rettenetesen helyes volt.Amint megláttam gyönyörű,gyermeki vonásokkal rendelkező,mégis eszméletlen helyes arcát,szívem hatalmasat dobbant.


(Következik: 5.Fejezet-Kyle ébredése.)

3. Fejezet-A Nép.

Elérkezett a sablonos bemutatkozások ideje,kezdve a szívemnek kedves,barátságos idős hölggyel.


-Maria vagyok.Sajnálom,hogy előbbi rövid beszélgetésünk során ezt nem tudattam veled.-szólt bársonyosan zengő hangján.-Bemutatom a többieket.Ők itt a három fogadott leányom,Carmen,May,és Hope,s férjeik,John,Tyler,és Willow. A gyerekek: May és John lányai,Liz,és Rain,Carmen és Tyler csemetéi,Dezra,és Rose,valamint Hope és Willow fia....Hope hol van Kyle?.
-Nem tudom Maria.Nagyon aggódom,már három napja nem került elő.Tegnap Willowval és Carmennel egész nap őt kerestük.-nyöszörgött keservesen Hope,miközben egy apró könnycsepp gördült végig arcán.
-A barlangban néztétek?.-szólt tejes nyugodtsággal Maria.
-Ott kerestük először.-hüppögött már Carmen is.


-Megkérdezhetem,hogy néz ki Kyle?. - szóltam csodálkozva,visszagondolva  az utazás közbeni álmomra.


A személyleírás elkeserítő volt.Mogyoróbarna hajfürtök,smaragdzöld szem vékonyka fiú,nem túl magas.Éreztem,a szívem majd szétrobban.Minden jelző pontosan illett a sárban fekvő angyalarcú fiúra...


(Következik:4.Fejezet-Farkasok.)

2.Fejezet-Ismerkedés az ismeretlennel.

Még mindig álomban éreztem magam.Csak rohantunk,és rohantunk az erdő sűrűjében,nem sejtve,hová is tartunk.Lassacskán kezdett minden elsötétülni.Úgy tűnik elaludtam.Most egészen mást álmodtam...A sárban fekszik eszméletlenül egy angyalarcú fiú,a távolban hangos zokogást hallok.Megjelenik két fekete farkas,majd elviszik valami nomád néphez.Vályogházak,"tábortűz",bár minden eléggé homályos,semmi sem tiszta.Felébredtem.Mellettem szeretett megmentőm feküdt.Arcomat bundájába temettem mielőtt felnéztem volna.Óvatos pillantást vetettem jobbra,majd balra.Tábortűz,farkasok,egy öreg nénike,három nő,ugyanennyi férfi,négy csemete.Rájöttem,minden álom lehet valóság.A tábortűz,s a vályogházak..minden ott volt előttem a maga teljes valóságában.Meghallottam az egyik leánygyermek halk,félénk szavát:
-Anya nézd!Felébredt az a furcsa  lány!
-Maradj csöndben.-Hallatott halk,intő szót az édesanyja.


-Hol vagyok?Mi ez a hely?.-kérdeztem.
-Nyugodj meg,Felhő idehozott,már biztonságban vagy.-szólt az idős nő.
A kislány iderohant és hirtelen megölelt,amit magam sem értettem,de miután éreztem kis testének spontán szeretetét,reflexből visszaöleltem.A csöppség kezébe vette az enyémet,s így szólt:


-Hogy hívnak?
-Bianca vagyok.Bianca Wolf. Neked mi a neved?.
-Liza.
-És mi ez a fura izé a kezeden?
-Ezt műkörömnek hívják.Olyan mint az igazi,csak akkor és olyan amikor te akarod.-feleltem mosolyogva.
-Hűű.Anya nekem is lehet ilyenem?.


Az idős hölgy intett az édesanyának majd az játszani vitte gyermekét.


-Gyermekem.-szólt meleg,barátságos hangon. Ugye nem tudod mi történik veled?.
-Nem igazán.-feleltem nyugodt hangon. Annyit tudok hogy ez nem lehet véletlen.
-Igazán jól tudod. Az élet úgy gondolta a fényűzés és a tökély mellett kijár neked egy olyan élet,hol a valódi értékek játszanak.És ugye azt is tudod,nem véletlenül vagy te éppen Bianca WOLF.
-Mi köze a nevemnek ehhez az egészhez?.
-Egyetlen Wolf család él a föld kerekén.Gazdagok...az életük álom és mese..ez az egyetlen a Te családod gyermekem.A legenda megismétli önmagát.
-Tessék?Miféle legenda.-kérdeztem csodálkozva.
-Pontosan 2000 évvel ezelőtt a 16 éves Marian Wolf eltűnt Miami-ból rejtéjes módon.Az élete maga a mámor volt.20 évvel később visszatért.Egy teljesen más ember.A fehér farkas,Felhő talált rá.
-20 év?. Tehát nekem is ennyi jár itt?.-kérdeztem furcsa módon,teljes nyugalommal.
-Nem tudom.Ezt az élet dönti el.
-A fehér farkas...ez olyan furcsa.Olyan mintha évek óta ismerném.
-Nem csoda,hisz különleges szálak fűznek hozzá.
-Milyen szálak?.
-Túl sokat kérdezel.Erre te magad is rá fogsz jönni.


Azzal felállt,s bement a vályogházba. Barátom,Felhő még mindig mellettem feküdt.Beletemetkeztem faforgács illatú bundájába,s az agyam csak azon járt,mi történhet otthon.Kerestetnek?Tudják egyáltalán,hogy eltűntem?Mi van anyuval,apuval,Ciarával,Kimmel,és a csajokkal?De vigasztalt gondolatom,miszerint előbb-utóbb minden rejtély megoldódik...




(Következik: 3.Fejezet-A nép.)

1.Fejezet.-Ébredés.

Még alszom.Fülemben az erdő fáinak susogása.Érzem a tiszta levegőt.Kinyitottam szemeim,s csak arra tudtam gondolni,hogy sikítok.Minden ami éjszakánként megjelent,most ott volt előttem.Az álom lehet valóság?.Vagy tán még mindig alszom?.Magam sem tudtam...
Elfogott a pánik érzése egészen addig,míg meg nem láttam magam mellett a gyönyörű,sziporkázóan fehér színű állatot. Pontosan olyan mesebeli volt,mint  amilyennek azelőtt láttam. Zafírkék szemeiből sugárzó szeretet egyszerre volt megnyugtató és ijesztő.Bundájából áradt a kellemes faforgács illat.Éreztem,hogy nem akar bántani.Felmásztam hát hatalmas hátára,ahogyan az álmom megírta,s épp hogy megkapaszkodtam,a farkas futásnak eredt a semmibe..
Nem tudtam mi következik,hová megyünk,igazából nem is érdekelt.Semmi sem foglalkoztatott,ami a "régi" életemet illeti.Tudtam valami új vár rám,és ez nem véletlen.Nem féltem.Az állat iránt érzett bizalom egyre erősödött bennem. Nem számított más,csak Ő és én,s ezzel a tudattal  tűntünk el a semmibe...


(Következik: 2.Fejezet-Ismerkedés az ismeretlennel)