6. Fejezet.-Költözés.

Eltelt már egy hónap,mióta itt élek.Nem izgat a múlt,hogy mi van abban a világban amit eddig valósnak hittem.Megszoktam az itteni létet..talán...De már nem bírom tovább...A mindennapok Kyle mellett egyre szörnyebbek.Minden időnket együt töltjük,mint két barát,vagy annál inkább testvér. Számomra pontosan ez okoz gondot. Ahogyan égszínkék pillantása nap mint nap megbabonáz,gyakran könnyek szöknek szemembe,szívem egyszerre kényszeresen,nehezen,mégis vadul verdes. Elbűvölő,hű társam e pillanatokban is őrzi testem.De szellemem és lelkemet képtelen megnyugtatni.Rájöttem,el akarok menni,még is ittmaradni.Nem húz magához a múlt világa,a jelené egyenesen taszít.A szerelem érzése napról-napra csak fájdalommá alakul.Tudom,bárhova is tartok,Felhő húséges barátom lesz,ki támogat,s segít a bajban.Éjfélre járhat,már mindenki alszik.Itt a megfelelő alkalom.De hová mehetnék?

Összepakoltam hát egy lenvászon rongytáskába (amit Maria varrt nekem,ahogyan minden ruhámat) amim van.A régi fésűm,amit a múlt világa velem,vagy tán utánam,ruháim,a pokrócom (ez az egyetlen ami hiányzik...a pihepuha selyempaplan) ,némi hideg élelmet,amit épp találtam;bogyókat,frissen sült...a mai napig nem tudom a nevét,de hasonlít a kenyérhez...talán még maradt egy kevés vadhús is,amit ugyan eddig nem szívesen ettem meg,de szügség esetén jól jöhet,meg aztán Felhőre is gondolni kell...A táskával a nyakamban felültem barátom selymesen puha hátára,melynek illata még mindíg elbódít,s megindulunk a sötétségbe.Deja Vu érzésem volt. Ezúttal sem tudom merre,meddig tartok.Csak annyit,muszáj eltűnnöm.A sötét erdő sok félelmet rejt,hiába ismerem minden szegletét. Órákon át tartunk a semmibe.Megint kezdem magam egy teljesen más világban érezni. Már pirkad. Körülöttem hegyek,s a völgyekben füves puszták.Rengeteg farkas.Érzem,a vérnyomásom zuhan...Maria mesélt nekem a farkasok hegyéről.Azt mondta veszélyes,s hogy soha ne merészkedjek oda,de hogy miért azt elárulni nem akarta.Másnap Hope-tól tudtam meg az igazat.Maria régi nagy szerelme,aki az életét jelentette...Odaveszett a farkasok hegyén.Most felfelé megyünk,a hegyre.A csúcs felé közeledve egyre több farkast látok.Kezdtem megérteni Felhő olyakori eltünéseinek okát.A csúcson egy apró oduban egy gyönyörű teremtés.Ha nem lenne felhő,azt mondanám,a legszebb.Bronzos-aranyszín bundája bájosan meg-megcsillan a napfényben.Fekszik.Alszik tán?.Lemásztam barátomról,és közelebb merészkedtem.Nem féltem semmiféle farkastámadástól.Megbíztam felhőben.Ahogy közel értem elámultam. Az a farkas bámulatba ejtően gyönyörű volt.Egy gyönyörű arany csengőcskéhet hasonlítható a színe,tehát már el is neveztem.Bells.Szóval elámultam.Bells hasánál öt apróság.Kettő arany,2fehér,és egy,aki a lehető legfurcsább módon a holdhoz halonló ezüstös színben ragyog.Szerelem volt első látásra.Ugyan az az érzés,mint amikor előszor láttam felhőt.Társam látszólag fáradtan lekucorodott,én mellé,s ebben a pillanatban nyomott el az álom.