Még alszom.Fülemben az erdő fáinak susogása.Érzem a tiszta levegőt.Kinyitottam szemeim,s csak arra tudtam gondolni,hogy sikítok.Minden ami éjszakánként megjelent,most ott volt előttem.Az álom lehet valóság?.Vagy tán még mindig alszom?.Magam sem tudtam...
Elfogott a pánik érzése egészen addig,míg meg nem láttam magam mellett a gyönyörű,sziporkázóan fehér színű állatot. Pontosan olyan mesebeli volt,mint amilyennek azelőtt láttam. Zafírkék szemeiből sugárzó szeretet egyszerre volt megnyugtató és ijesztő.Bundájából áradt a kellemes faforgács illat.Éreztem,hogy nem akar bántani.Felmásztam hát hatalmas hátára,ahogyan az álmom megírta,s épp hogy megkapaszkodtam,a farkas futásnak eredt a semmibe..
Nem tudtam mi következik,hová megyünk,igazából nem is érdekelt.Semmi sem foglalkoztatott,ami a "régi" életemet illeti.Tudtam valami új vár rám,és ez nem véletlen.Nem féltem.Az állat iránt érzett bizalom egyre erősödött bennem. Nem számított más,csak Ő és én,s ezzel a tudattal tűntünk el a semmibe...
(Következik: 2.Fejezet-Ismerkedés az ismeretlennel)
2010. október 17., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyre,és egyre érdekesebb:)
VálaszTörlésgratulálok:)
csak így tovább
imádtam(L)
Köszönöm.:)
VálaszTörlésigyekszem.:)
puszzi.<3
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a történet, kiváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle.:)
Puszi
Biu
Kedves Biu.:)
VálaszTörlésNagyon köszönöm.:)
Majd meglátjuk.:)
puszi.Blue.*