2.Fejezet-Ismerkedés az ismeretlennel.

Még mindig álomban éreztem magam.Csak rohantunk,és rohantunk az erdő sűrűjében,nem sejtve,hová is tartunk.Lassacskán kezdett minden elsötétülni.Úgy tűnik elaludtam.Most egészen mást álmodtam...A sárban fekszik eszméletlenül egy angyalarcú fiú,a távolban hangos zokogást hallok.Megjelenik két fekete farkas,majd elviszik valami nomád néphez.Vályogházak,"tábortűz",bár minden eléggé homályos,semmi sem tiszta.Felébredtem.Mellettem szeretett megmentőm feküdt.Arcomat bundájába temettem mielőtt felnéztem volna.Óvatos pillantást vetettem jobbra,majd balra.Tábortűz,farkasok,egy öreg nénike,három nő,ugyanennyi férfi,négy csemete.Rájöttem,minden álom lehet valóság.A tábortűz,s a vályogházak..minden ott volt előttem a maga teljes valóságában.Meghallottam az egyik leánygyermek halk,félénk szavát:
-Anya nézd!Felébredt az a furcsa  lány!
-Maradj csöndben.-Hallatott halk,intő szót az édesanyja.


-Hol vagyok?Mi ez a hely?.-kérdeztem.
-Nyugodj meg,Felhő idehozott,már biztonságban vagy.-szólt az idős nő.
A kislány iderohant és hirtelen megölelt,amit magam sem értettem,de miután éreztem kis testének spontán szeretetét,reflexből visszaöleltem.A csöppség kezébe vette az enyémet,s így szólt:


-Hogy hívnak?
-Bianca vagyok.Bianca Wolf. Neked mi a neved?.
-Liza.
-És mi ez a fura izé a kezeden?
-Ezt műkörömnek hívják.Olyan mint az igazi,csak akkor és olyan amikor te akarod.-feleltem mosolyogva.
-Hűű.Anya nekem is lehet ilyenem?.


Az idős hölgy intett az édesanyának majd az játszani vitte gyermekét.


-Gyermekem.-szólt meleg,barátságos hangon. Ugye nem tudod mi történik veled?.
-Nem igazán.-feleltem nyugodt hangon. Annyit tudok hogy ez nem lehet véletlen.
-Igazán jól tudod. Az élet úgy gondolta a fényűzés és a tökély mellett kijár neked egy olyan élet,hol a valódi értékek játszanak.És ugye azt is tudod,nem véletlenül vagy te éppen Bianca WOLF.
-Mi köze a nevemnek ehhez az egészhez?.
-Egyetlen Wolf család él a föld kerekén.Gazdagok...az életük álom és mese..ez az egyetlen a Te családod gyermekem.A legenda megismétli önmagát.
-Tessék?Miféle legenda.-kérdeztem csodálkozva.
-Pontosan 2000 évvel ezelőtt a 16 éves Marian Wolf eltűnt Miami-ból rejtéjes módon.Az élete maga a mámor volt.20 évvel később visszatért.Egy teljesen más ember.A fehér farkas,Felhő talált rá.
-20 év?. Tehát nekem is ennyi jár itt?.-kérdeztem furcsa módon,teljes nyugalommal.
-Nem tudom.Ezt az élet dönti el.
-A fehér farkas...ez olyan furcsa.Olyan mintha évek óta ismerném.
-Nem csoda,hisz különleges szálak fűznek hozzá.
-Milyen szálak?.
-Túl sokat kérdezel.Erre te magad is rá fogsz jönni.


Azzal felállt,s bement a vályogházba. Barátom,Felhő még mindig mellettem feküdt.Beletemetkeztem faforgács illatú bundájába,s az agyam csak azon járt,mi történhet otthon.Kerestetnek?Tudják egyáltalán,hogy eltűntem?Mi van anyuval,apuval,Ciarával,Kimmel,és a csajokkal?De vigasztalt gondolatom,miszerint előbb-utóbb minden rejtély megoldódik...




(Következik: 3.Fejezet-A nép.)